Lehet,
hogy többé már vissza sem jövök - ha nem talállak, ha nem
beszélhetek veled, ha nem mondod, hogy éljek tovább a kedvedért,
a szívedért, a gyönyörűségedért, a szerelmedért... Ha nem
lelem fel a hangodban a reggeli falevelek illatát, a kezed
szorításában az álom ölelését és a szemedben a fényt, amely
a kelő napé, amint fénylő, fehér kócsagmadarakat küld előre a
borongós felhők közé, míg alant hidegen, szigorúan hullámzik
az éjszakai tó.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése