Mennyi el nem mondott szó, mi arra vár,
hogy kimondjam, már százszor kezdtem el talán.
Millió féltve őrzött érzés szomorú szivem legmélyén hever,
mert sosem mondtam el.

Hogy te vagy aki kell, rád vágyom

te vagy, aki kell minden áron,

szorosan ölelj, hogy fájjon,

úgy mint semmi más.

Csak te vagy az életem, halálom,

kiért néha könnyezem, belátom,

de ez az ami tán a legszebb vallomás.