Mikor a szemedbe néz és te elolvadsz. Mikor egész éjjel a párnát szagolod, ahol feje pihent, hogy még egy kicsit őrizd az illatát. Mikor nappal csak rá gondolsz, éjjel pedig csak róla álmodsz. Mikor számolod a másodperceket a következő találkozásig. Mikor két méterrel a föld felett lebegsz. Mikor senki más nem érdekel, mégis mindenkivel mézesmázosan kedves vagy. Mikor kitakarítod az egész lakást, felhúzod a legszebb ruhád, és teljes pompában várod, és örülsz, még ha késett is. Mikor hiányzik már akkor is, ha csak a fürdőbe ment. Mikor úgy nézel rá, mint az utolsó csodára a földön. Akkor szerelmes vagy.

Mikor zokogva omlasz a földre. Mikor reszketsz az aggodalomtól. Mikor legszívesebben fejbe csapnád egy serpenyővel, hogy már megint hol volt, hogy már megint hagyta, hogy halálra aggód magad. Mikor minden nap azért puffogsz, hogy miért nem lehet felvenni a telefont elsőre, miért kell harmincszor hívnod, mire eléred. Mikor folyton duzzogsz, hogy soha nem képes sehova időben odaérni. Mikor ordítasz vele, hogy neked aztán ne mondja, hogy csak egy sör volt. Mikor büdösen, izzadtan hazaér, és te mégis megöleled. Mikor másnaposan ápolod. Mikor tűrőd, hogy untig ismételje, hogy milyen hárpia tudsz lenni. Mikor úgy teszel, mint aki elhiszi, minden szavát, miközben a képébe vágnád, hogy ne hazudj. Mikor a sírógörcs kerülget, ahányszor egymásra csapjátok az ajtót vagy a telefont. Mikor úgy érzed, hogy meg tudnád fojtani, amiért ilyen. Mikor ezerszer megfogadod, hogy te aztán meg nem bocsájtasz. Mikor még ezek után is várod, hogy megöleljen, hogy hozzábújhass. Akkor tudod, mi a szerelem. (forrás: szívkitörés)