Nem igaz, hogy lehet ragyogni egyedül is. Képtelenség. Hiába szeretgeted magad, hiába fogadod el minden porcikáddal, hiába vagy elégedett azzal amit elértél. Kell melléd valaki, aki visszaveri a fényed, a maga legnemesebb értelmében. Ő fog ragyogtatni, a szeretetével. Az ember, akit nem szeretnek, nem ragyog. Akit nem szeretnek, az szürkévé válik. Az íztelen, dohos. Ha szeretnek, az kiül az arcodra, és attól ragyogsz. Ha egyedül vagy és elhiteted magaddal, meg a többiekkel, hogy ez így neked mennyire jó, az csak egy maszk. A világot meg kell osztanod másokkal. A naplementéket, a csokoládékat az ágyban. Kell valaki, akivel fogsz egy léggömböt, és titkokat írsz egy szelet papírra, hogy aztán közösen útnak engedjétek. Ez a ragyogás. A másokkal megosztott öröm. a többiek csak hazudnak. Boldog egyedül úgysem lehetsz. Aki ezt mondja, az vagy nem volt még egyedül igazán, vagy áltatja magát. (forrás: Lendület)