Okkal
mondtam, hogy egyedül jobb nekem. Nem azért, mert azt hittem, úgy
boldog leszek. Hanem, mert azt hittem, ha szeretek valakit, de mégis
véget ér, azt nem élem túl. Egyedül sokkal könnyebb. Mert mi
van ha rájössz, hogy szerelmet akarsz, de nem kapod meg? Pedig
élvezed és építesz rá. Mi van, ha e köré építed az életed
és aztán szétesik? Túl lehet élni azt a fájdalmat? A szerelmet
elveszíteni olyan, mint egy szervkárosodás. Mint a halál. A
különbség az, hogy a halál véget ér, de ez örökké is
eltarthat.
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése