Soha
nem tudjuk, hogy ki, mikor és miért érkezik az életünkbe. Mégis
jeleket keresünk, hogy képesek legyünk hinni. Hogy ez most olyan
igazi érzés lesz. Nem valami évezredek óta vágyott és
előidézett illúzió. A jelek ott hevernek az avarban, ha akarom
felveszem, ha akarom átlépem. Nem ezek határoznak meg téged. Nem
az a mennyiségű szeretet, amiből nap, mint nap összeraklak. És
mint ahogy meséltem is, belőled élek. Itt sem lennék, ha te nem
volnál. És persze, hogy ennek súlya van. (Gipsz égbolt)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése