Soha
nem tudjuk, hogy ki, mikor és miért érkezik az életünkbe. Mégis
jeleket keresünk, hogy képesek legyünk hinni. Hogy ez most olyan
igazi érzés lesz. Nem valami évezredek óta vágyott és
előidézett illúzió. A jelek ott hevernek az avarban, ha akarom
felveszem, ha akarom átlépem. Nem ezek határoznak meg téged. Nem
az a mennyiségű szeretet, amiből nap, mint nap összeraklak. És
mint ahogy meséltem is, belőled élek. Itt sem lennék, ha te nem
volnál. És persze, hogy ennek súlya van. (Gipsz égbolt)
Népszerű bejegyzések ezen a blogon
A boldogság bennünk, általunk születik meg. Egymás által. Egyedül, egymagadban hiába próbálsz boldog lenni. Ehhez szükséged van a másikra. Nem azért, hogy ő boldoggá tegyen. Hanem azért, hogy te boldoggá tedd. És ha ő boldog lesz, te is azzá válsz. Általa. Miatta. Tőle. És önmagadtól. Vagyis, kettőtöktől. Mert a boldogság maga az örömszerzés. És ez csak együtt lehetséges. Vele.
Erős és jóképű - no, ezért szeretem. De nem. Csodálom, és büszke vagyok rá, de enélkül is tudnám szeretni. Ha csúnya volna, akkor is szeretném. Dolgoznék érte, fáradoznék és imádkoznék érte, és az utolsó leheletéig az ágya mellett ülnék. Igen, végeredményben megállapítom, hogy csak azért szeretem, mert az enyém, és mert férfi. Más okot nem látok rá. (...) A szeretetnek ez a fajtája nem érett megfontolás és tudás gyümölcse. Az ilyen szeretetről egyszerűen azt kell mondani: van, megvan, itt van, és senki sem tudja, honnan jött. Megmagyarázhatatlan. És így van jól.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése