Várj
arra, aki majd megküzd érted, ahelyett, hogy felkínálod magad.
Várj arra, aki majd magától ír, anélkül, hogy kérdeznél előbb
barmit is. Arra, aki majd magától odamegy, anélkül, hogy hívnád.
Arra, aki majd felajánlja a segítséget, anélkül, hogy kérned.
Arra, aki feltesz kérdéseket és nem csak végighallgat. Arra, aki
tisztel, aki órákon át képes beszélgetni veled és igazan meg
tud nevettetni. Inkább várj, mint olyanra pazarold az időd, akiért
mindig csak te küzdesz, aki nem keres, akit unszolni kell, aki
megbánt. Nem kell taktikázni, csak maradj egyszerűen Nő.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése