Amikor valaki anélkül ad, hogy adni akarna, valójában valami olyan történik, amire épp szükséged van, csak még te sem tudsz róla. Valami olyan áramlik feléd, amit eddig megfogalmazni sem tudtál, csak érezted, hogy szükséged van rá. Nála az eszköz, abban a pillanatban ő tudja betölteni az űrt, azt a valamit, amire abban a pillanatban a leginkább szükséged van. Elzárhatod az utakat, becsukhatod a kapukat, maradhatsz egy helyben, és kimaradhatsz abból, ami épít: a varázslatból, a csodákból, amik bizony csak azok életébe kopogtatnak be, akik nyitottak rájuk. És tényleg: a legnagyobb mélypont után jutsz a legmagasabbra. Ha megvívod a csatád, azt, ami a földre taszít, akkor valami igazán nagy élményt kapsz cserébe. Valamit, ami ha valóban előre eltervezett, akkor fent valaki már rég tudta, hogy te bizony azzal a nehézséggel is megküzdesz, amiről pár hete még azt gondoltad, hogy maga alá gyűr. Valójában talán nem is a győzelem tesz boldoggá, hanem a jutalom, amit visszaigazolásként kapsz, hogy jó úton jársz. (Oravecz Nóra)