A
tavasz nem csak önmagában szép, nem csak önmagáért szereted.
(...) A tavaszban ugyanis már ott van a nyár ígérete. A ragyogó
napsütésé, a melegé, az életé. Még nincs nyár, de már tudod,
hogy jön, hogy az következik. Így a boldog várakozás ideje is a
tavasz. És így kétszeresen szép. De van egy még szebb tavasz.
Ami a szívedben, a lelkedben ébred. És ez a tavasz a legszebb, a
legfontosabb. Mert ha a szívedben, a lelkedben tavasz él, akkor az
ablakon túl lehet tél, lehet vihar, lehet bármi... ha kinézel, te
csak virágzó magnóliát, nyíló virágokat, repdeső katicákat,
csörgedező patakot látsz. Mert a lelkedből látod. A tavaszt.
Szíved tavaszát.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése