Holnap
reggel hétkor mindenki megmarkolja a vándorbotját, és nekiindul
felfedezni az új év új feladatait. Mindenki tele lehet tervekkel,
ahogy én is, "az idén tuti", "ez már biztos",
"de mostantól", aztán jövőre pont ugyanezeket a
dolgokat tervezzük el, nagyszerű, ezek legalább már bejáratott
elgondolások, ezek már kész tervek, nem kell vacakolni, az is
lehet, hogy tíz vagy húsz évig is kitartanak a mostani tervek...
csak elővesszük őket, mint ahogy a karácsonyfadíszeket, aztán
meg visszatesszük őket a dobozba...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése