Jól
tudom, hogy a szerelem feltétlen, de azt is tudom, hogy lehet
kiszámíthatatlan, páratlan, irányíthatatlan is, és
elviselhetetlen, és könnyen összekeverhető a gyűlölettel.
Olyan, mintha a szívem nem férne meg a mellkasomban, mintha már
nem is az én részem lenne, hanem már a tiéd, és hogyha
szeretnéd, én nem kérnék cserébe semmit. Nem kell ajándék
vagy
bizonyíték az érzéseidre, csak az, hogy tudjam, hogy szeretsz. A
szíved kell az én szívemért.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése