Miközben
egymásra nézünk, valami bekattan bennem, és hirtelen teljesen
világosan látom, hogy mi történik velem. Mint amikor a kirakós
összes darabkája a helyére kerül. Ugyanazt érzem az elmémben, a
mellkasomban, és annyira tökéletes, hogy el sem tudom képzelni,
hogyan létezhettem nélküle egészen eddig a pillanatig.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése