Minden
nőnek megvan a maga sajátos szép része: a vidám nevetés, huncut
pillantás, vágyakozó szem, lehajtott fej, kíváncsi értelem,
csendes melankólia, mély sejtés, figyelmeztető búskomorság, égi
honvágy, meg nem gyónt indulatok, kérlelő ajkak, titkokat rejtő
homlok, csábító fürtök, álcázó szempillák, földi büszkeség,
szűzi szemérmesség, angyali tisztaság, lebegő szárnyalás,
vágyakozó álmok, titokzatos sóhajok, karcsú termet, szelíd
járás, dús kebel, ringó csípő, apró láb, selymes érintésű
kéz. - Mindegyiknek megvan a maga szépségrésze, s ami az egyikben
nincs meg, megvan a másikban.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése