Nem
mindig tudjuk úgy lezárni a dolgokat, ahogyan kéne, emelt fővel,
nem mindig tudunk úgy továbbsétálni, hogy többet nem nézünk
már hátra. De hisz emberek vagyunk. Hibázunk, tévedünk,
választunk, menekülünk, megállunk, elesünk, felállunk,
szenvedünk. Képesek vagyunk érezni és ez a legcsodálatosabb
dolog a világon, még ha néha fájó is.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése