Régebben
azt hittem, az élet csak úgy lehet tökéletes, ha mindig történik
benne valami izgalmas, ha pörög, mint egy végeláthatatlan
akciófilm. Ma már érzem, tudom, hogy nem a vihar a fő attrakció,
az előtte való csönd pillanatai azok, amiket meg kell tanulni
élvezni. Akkor valósulhat ugyanis meg az idilli állapot, amit az
emberek egyszerűen csak boldogságnak neveznek. Akkor, ott, a
csöndben...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése