Vajon amikor valaki azt mondja rám, hogy “beképzelt”, megfordul a fejében akár csak egy percre is, hogy valójában milyen vagyok? Hogy valójában egy köszönöm-öt se merek mondani a boltban, miután kifizettem, amit akartam. Hogy valójában igen is nehezemre esik megkérdezni egy vadidegentől, hogy hány óra. Hogy igazából reggelente ötször átöltözök, mert nem merek felvenni egy szoknyát. Hogy valójában néha meg se merek szólalni, mert félek, hogy valami rosszat mondok. Hogy az órákon nem merem felnyújtani a kezem, még ha biztosan tudom is a választ. Vajon megfordul a fejükben, hogy igazából mennyire önbizalom hiányos vagyok? Vajon tudják a lelkük mélyén, hogy még miután ilyeneket mondanak, azok után is magamat okolom az egészért? Nem, ők ezt nem veszik észre. Mert az emberek csak azt látják, amit látni akarnak.