Érezte,
ahogy (...) ajka az övéhez ér. És... ennyi volt. Minden kérdésére
választ kapott, minden félelme lecsillapult, minden kétsége
megszűnt. Amit ekkor érzett, nem egyszerű szenvedély volt, hanem
horzsoló gyengédség, és olyan erős szerelem, hogy belül
beleremegett. Hazatért. Ide tartozott, és végre idetalált.
Vele... otthon volt.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése