Találkozik
két ember, akik mások számára teljesen hétköznapiak, átlagosak,
jelentéktelenek. De egymás számára cseppet sem azok. Mert van
valami megfoghatatlan dolog, kisugárzás, varázslat, ami
rendkívülivé teszi őket egymás szemében. Hogy amit a másiktól
kapnak, az számukra csoda, kellemes érzés. Bármi legyen is az.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése