Talán
a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem
akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy
megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit
el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad
és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt
is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő
ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi
kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket,
törődést.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése