A
másik felem. Akihez a lelkem odahúzott egy novemberi hűvös
éjszakán. Aki azóta, kihúzta a zsebéből a belépőjegyét és
az én kezembe csúsztatta. Olyan képeket mutatott nekem a világból,
amikről álmodni sem mertem volna. Olyan lappangó lényt ébresztett
fel bennem, amire senki más nem volt képes. Kézen fogott. Átölelt.
Puszit nyomott a fejemre; és amikor azon a novemberi éjszakán ott
ültem mellette és vállára dőltem. Nem értettem mi történik.
Hallgattam egy belső hangot, ami azt kalapálta, hogy maradj vele.
Maradj mellette. Ő lesz az, aki meg fog védeni. Ő lesz a másik
feled. (Forrás: Lendület)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése