Nem
tudom, hogy lehet az , hogy ilyen hirtelen jelentél meg és ennyire
akartál. Mikor először találkoztunk nem is gondolkodtam rajta,
hogy akarnám e folytatást, de te nem hagytad annyiban és azt
hiszem ez volt az ami meggyőzött. Olyan sokat vártam, annyi dolgot
gondoltam túl és annyit kergettem az elérhetetlent, hogy
felüdülésnek számított, hogy nem kell többé ostoba játékokat
játszanom, ami persze nem egyenlő azzal, hogy veled minden egyszerű
és kiszámítható lenne. Nagyon izgalmas minden egyes új lépés
egymás felé, melletted merek derűlátó lenni és ezt a jóleső
érzést, ami elterül a mellkasomban már nagyon rég nem
tapasztaltam. (Forrás: Lélekvesztő)
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése