A
szerelem olyan,
mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod
magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál
függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura
tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett
lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan
rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig
gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a
közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem
kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni
magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó
volnál megtenni a szerelmedért.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése