Szedd
össze magad és folytasd. Egyszerűen nem hagyhatod, hogy az, amiért
annyit dolgoztál összedőljön, mert belefáradtál. Meríts erőt,
szedd össze magad, harcolj érte, dolgozz tovább, találd meg a
színt, ami kifesti a világodat annyira, hogy tudj benne élni még
addig, amíg újra meg nem találod az értelmét annak, amit
csinálsz. Rakd helyre az életedet, pörgesd fel, mert ha valamibe
sok munkát tettél nem hagyhatod összedőlni. Vagy tudod mit?
Hagyd. Törjön csak darabokra, aminek el kell tűnnie belőle úgyis
eltűnik és csak az marad meg, amire tényleg szükséged van, de
vigyázz arra, hogy mi marad belőle. Óvd, védd, mert ami marad, az
az érték, minden más sallang.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése