Emlékszem,
hogy évekkel ezelőtt valaki azt mondta, hogy legyek óvatos, ha a
szerelemről van szó. Úgy is tettem. És te erős voltál, én pedig
gyenge, az én illúzióm, az én hibám. Gondatlan voltam,
elfeledkeztem mindenről. Így volt. És most, mikor minden
megtörtént, és nincs mit mondani Te pedig könnyen lépsz tovább,
nyertél. Mehetsz, és elmondhatod mindenkinek. Mondd el nekik,
amit már én is tudok, kürtöld világgá, írd fel az égboltra,
hogy amink volt, azt elvesztettem. Mond el nekik, hogy boldog voltam
és hogy összetört a szívem. A sebeim még mindig véreznek, mond
el nekik, hogy amit szeretnék, az már lehetetlen. Kiszeretni
valakiből nehéz, cserben hagyni valakit a legrosszabb. Megtört
bizalom és összetört szívek. Ismerős. Minden amire vágysz
talán nálam van, hűséget építünk szerelmen és szavakon. De az
üres ígéretek úgy is kikopnak. Én már tudom.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése