Képtelenség hozzád mérni az idegeneket. Pedig valamit kezdenem kell, a hiányoddal. Valamivel feltöltenem. Képekkel. Arcokkal. Hangokkal. De még el sem kezdem, máris megunom. (…) Nem akarok részese lenni semminek. Ha visszacsinálhatnám. Bárcsak holnap ne emlékeznék rád. Akkor újra tudnék nevetni. Végigcsókolnám a rászorulókat. Szíveket dobnék eléjük. És a végén azt mondanám, hogy azért egy kicsit mégis éltem. De így? Nélküled? Kifoszlott szegély.