Nem
nézünk hátra soha többet, mert ami volt az elmúlt, és ami
elmúlt, soha többé nem jön vissza már. A múlttól való
elköszönés pedig utat ad az újnak. A szívünkkel kell elfogadni
és belenyugodni, szeretni az emlékeket, mosolyogni azon, hogy milyen
más volt minden, milyen mások voltunk mi is. És az új mindig egy
jobb kezdet. Most már minél jobb minden, mert napról napra többek
vagyunk, mert többek akarunk lenni. Ehhez erő kell, és ha ez meg
van, megállíthatatlan leszel.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése