Sokan
úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy
ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépnünk egyet az új
felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál
minket. A múltunk felszínre tör, újra meg újra, meg újra. Nem
szabad elfelejteni: a legfontosabb az, amit ma élünk.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése