Vannak
pillanatok az ember életében, amikor (...) megérzi, hogy ettől a
másodperctől fogva valami ezentúl másképpen lesz. Nem tudja
mindig pontosan kikövetkeztetni, hogy az eljövendőben milyen
mértékig, mennyire és hová vezetve befolyásolja elkövetkező
napjait az a valami, de hogy olyan történt vele, ami miatt az a
bizonyos "ezentúl másképpen" bekövetkezett, az
kétségtelen.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése