Amikor
azt kérdezed, hogy miért vettem olyan mély levegőt, némán
hallgatok, mert nem mondhatom el azt, hogy nem tudok nélküled élni.
Talán az a mély levegő könnyebbé teszi elviselni a fájdalmat,
amit akkor érzek, amikor tudom, mégis nélküled kell élnem. Talán
egyszer elfogadom, egyszer majd azt tudom mondani, hogy nekem ez így
is jó, őszintén, belenyugodva, de tudod, amíg látom az arcodat a
mosollyal, amit csak én láthatok, valahogy mindig egy picit
darabokra törik a szívem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése