Azt
mondják ha sokat gondolsz valakire, azt megérzi. Bárcsak te is
éreznéd ezt és tudnád, hogy van, amikor én már rajtad kívül
semmi másra nem tudok gondolni. Minél jobban nem akarom, te annál
inkább itt vagy velem a fejemben és magam sem értem miért van ez
így. Viszont tudom, hogy az életünk egy olyan csaló játék,
amelyben vagy nem osztanak nekünk mindig jó lapokat, vagy mi magunk
játsszunk rosszul a jó lapokkal. Én sem fogom tagadni a hibáimat,
mert tisztában vagyok azzal, hogy rengeteg van, de ha rólad lenne
szó, én most már azt hiszem bármit megtennék.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése