Bár
nem szokott hosszasan elmerengeni (…) a régi emlékeken, de nem is
hessegette el őket, ha eszébe jutottak. Éppen olyan nehéz lenne
kitörölnie az életéből ezt a fejezetet, mint megváltoztatni a
születési dátumát. Néha azonban azt kívánta, bárcsak
visszamehetne az időben, hogy kitöröljön minden szomorúságot,
de sejtette, ha ezt megtehetné, az örömteli emlékek is
eltűnnének. Abba pedig bele sem akart gondolni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése