Folyamatosan eltöprengek, hogy van-e értelme. Csak gondolkodok, mást nem teszek, de az a baj, hogy mindig oda jutok, hogy szeretem. miért? Bárcsak tudnám. Eddig jobban akartam szeretni, mint most. Most nem akarom, nem csak azért, mert nem érdemli meg, hanem mert belepusztulok, hogy nem tudok másra nézni. Hiába nézek rá akárkire, nem látok benne semmit, nem érzem, hogy meg kéne szereznem, hogy kell. De, ha rád nézek, akkor meglátom a mindent.