Még
egy mosoly, ami felkavar, még egy érzés, amiről már rég azt
hitted, hogy nem létezik, hogy senki sem tudja kihozni belőled, de
neki sikerül. Aztán meg van, hogy csak jön és megy. Mosolyog, és
eltűnik, megölel és ennyi, te meg ott maradsz már megint egyedül,
kiábrándultan a hitből, hogy egyszer majd marad, hogy egyszer majd
tovább tart.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése