Megtanultam,
hogy a valóságot sosem szabad összetévesztenünk az illúziókkal.
Mindenkit önmagáért kell szeretnünk, nem tehetünk nem létező
tulajdonságokat egy olyan személybe, aki távolról sem birtokolja
azokat. Pedig el sem hinnénk milyen sokszor elkövetjük ezt a
hibát, mert annyira nehéz tisztán és teljesen átlátni a
dolgokat, hogy inkább csak elképzeljük azt, amit a szívünk
kíván...
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése