Mindig
az kell, aki a világ végén van éppen. Aki nem akar magával
vinni. Akivel egyetlen nap alatt elpusztítanánk egymást. De mégis.
Félelmetesen gyönyörűnek találnám azt a pusztulást. A világom
üres, törékeny és olyan lábakon áll, amiről senki nem is
értheti, hogy egyáltalán hogyan létezhet. Még én sem.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése