Persze a világ változik. Tudom, hogy nem szerethetlek. Tudom, hogy halványulni fog minden. Hogy majd ezt is túlélem, mint minden mást, ezelőtt. De ezt le kellett írnom. Vagyok annyira felnőtt, és éltem már annyit, hogy eldönthessem, ez nem valami nevetséges illúzió. Minden szerelem felülmúlja az előzőt. Ez nem erről szól. És tudom, valahol ott legeslegbelül, te is tudod ezt. És természetes, hogy fáj. De nem én kerestelek, nem. Te szoktattál rá a saját társaságodra. Részben persze bánod is már rég. Ha most bármit kérhetnék, nem tudom, hogy visszacsinálnám-e az egészet. Én is tudom, hogy felesleges így. De mindemellett gyötör a hiányod. Viszont, vállaltam és túl fogom élni. Soha nem haltam még bele semmibe. A legjobbakat kívánom Neked