Talán
csak el kellene fogadnunk, hogy ezen a világon semmi nem tart
örökké. Elfogadnunk, hogy az életünkben minden változó, hogy
ami igaz ma, az már nem biztos, hogy holnap is igaz lesz. Hogy amit
ma érzel, azt holnap már lehet nem fogod, és amit ma teszel, arra
lehet, hogy holnap már emlékezni sem fogsz. El kell fogadnunk, hogy
nem élhetünk a múltunknak, és a jövőnknek sem teljes egészében,
mert egyetlen biztos tulajdonunk, amink van, az a most, a jelen
pillanat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése