...a
boldogság reggelre összetört, és én nem ragaszthatom meg. Nem
tudom visszafordítani az időt. Nem tudom megváltoztatni az
eseményeket. Ha a jövőben bármit is teszek, az soha nem fog már
hatni a múltamra. Nem kívántam semmit. Mozdulatlan akartam maradni
örökre. A mobilomból egyetlen szám szólt. Néha kizökkentett az
egészből, mikor csend lett, és tudatosult, hogy újra kell
indítanom. Ahogy az életem is. Mindennek mennie kell tovább, hiába
nem akar a test mozdulni. Soha nem féltem ennyire. Soha nem volt
ennyire kiszámíthatatlan az életem. Nem tudom, hogy mihez kezdjek
nélküled. Ha mindenki elhagy. Ha már csak én leszek. Ha nem
lesznek olyanok, akik megmentenek. Nincs varázsszó ez ellen. Nincs
olyan csoda, ami meg nem történtté tenné az egészet. El kell
tűrnöm, de arról még fogalmam sem volt, hogy hogyan, csak a
mobilomhoz értek. Az élethez nem. Hozzád sem. Nem ismerlek. Még
magamat sem. Aztán végül rájöttem, hogy valóban nincs nálam a
megoldás. Nem tudom jobban átgondolni. Vannak dolgok, amik csak
megtörténnek. Nem rajtam, vagy rajtad múlik. Az élet megfoszt a
boldogságtól, ha akarod, ha nem. Kitépi a szívedből tövestől. Pontosabban néhány szikrát hagy, hogy még jobban fájjon. Hogy
voltál boldog is.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése