És
egy nap majd rájössz hogy vége. Hogy már nem üldöz a hiánya,
az üresség. Már nem gondolsz rá 24/24 órát. Már nem rezzensz
össze, ha meghallod a hangját. Már nem akarsz kinyírni minden
egyes lányt akivel beszél, és nem nyomozgatsz utána, és lesed
minden léptét, nem beszélsz folyton róla, és a szíved nem ugrik
ki, amikor meglátod. Végül észreveszed azokat a hibákat, amiket
a szerelem elfeledett.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése