Felejtsd
el a valóságot. Csukd be a szemed. Gondolj arra, mit éreztél,
mielőtt először megcsókolt, vagy először hozzád ért. Mielőtt
közel kerültetek volna, te már ismerted a mosolyát, tudtad a
szeme színét, és hogy mindig isteni illata van. És mikor végre
rád nézett, egy hétig is bámultad volna, de semmi sem volt olyan,
mint mikor először megérintett. Olyan volt, mintha csak ketten
léteznétek, és csak gondolni sem tudtál arra, hogy valaha el kell
válnod tőle.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése