Minden változó. Te és Én, a
szívünk, az érzéseink, a gondolataink, minden. És ha nem együtt
változunk, idővel a kettőnk életének már semmi köze nem lesz
egymáshoz. Nekünk akkor már csak az emlékek maradnak, amikbe
nyugodtan belekapaszkodhatunk a rosszabb napokon. De ennél többet
egyikünknek sem fog jelenteni ez az egész, mert már elmúlt,
teljesen mások vagyunk attól az embertől, akik voltunk. Régebben
utáltam a változásokat, de ma már élni sem tudnék, és boldog
sem tudnék lenni nélkülük. Meg kell tanulnunk jobbnak lenni, és
ha már nem illünk bele a saját életünkbe, meg kell tanulnunk ott
is hagyni azt. Mert minden változik... és csak a változás
állandó.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése