Szerintem
fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen,
hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha
valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még
egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már
nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál
inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit
abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy nem okozhatnak
csalódást. Igen, az elején rohadt nehéz lesz. Persze, mint
minden. De aztán elkezd jönni a siker. Jön, és árad, és boldog
leszel, mert az az út, ami a tiéd, azért van, hogy boldoggá
tegyen. Csak merni kell magadévá tenni.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése