Valójában sohasem mondunk
egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, vagy egy
emlék, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, és bekopogtathat
kérdés nélkül, ugyanis az élet tartogat meglepetéseket! Az, aki
még tegnap nem volt az életed része, ma már az lehet. És az, aki
rég elveszett, még visszajöhet. Vannak szálak, amikről rég azt
hiszed, hogy lezárultak, közben pedig nem... És ez azért van,
mert az élet sokszor megmutat nekünk valamit, amire még nem
vagyunk készek. Még nem értünk meg rá, de azt akarja, hogy
lássuk az esélyt, higgyünk benne, hogy ha kitartunk, újra
megjelenik az életünkben!
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése