A
csodákért csinálom, a megvalósult lehetetlenekért, a ragyogó
szemekért, a hihetetlenül addiktív mosolyokért, amiket az élet
az utamba sodor. A nagy találkozásokért, azokért, amik mindent
átírnak, az életemet, az utamat, és egészen odáig visznek, ahol
a helyem van. Ha a szívedre hallgatsz, arra a hangra, ami mindig is
súgta és súgni is fogja, hogy mi tartozik hozzád, és mi nem,
minden megtörténhet. Csak tenni kell érte.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése