Akard
a hitet magadban, ami megtart, ha zuhannál - akard az erőt, ami
megteremti azt. Ha nincs, kérd, hogy megkaphasd. Talán lesz majd,
amikor jön valaki, aki mellett csak annyi dolgod lesz, hogy jól
érezd magad. Ő tart, ő véd, mert tudja, nem harcolhatsz mindig.
Pihenned kell, és élvezned azt, ami körbevesz, hiszen csak így
jöhetsz rá, hogy hogyan legyél önmagad, vagy hogy milyen is az
valójában. .. Mert néha csak elég kinyitni a szemed, hogy
meglásd, az élet nem állhat folyton rettegésből, hogy mi lesz
holnap. Meg kell tanulnod bízni magadban, abban, hogy aki jó úton
halad, idővel eléri a célját. De engedned kell, hogy nő legyél.
Néha bizony gyenge, törékeny, olyan, akinek szüksége van
valakire, akire számíthat, aki támogatja. Talán egyszer majd
eljön a nap, amikor megérted, hogy ki vagy, és tenni is mersz
azért, hogy ne más életét éld. Onnantól aztán soha többet nem
kell azon agyalnod, hogy hogyan tovább - ugyanis addig, amíg
önmagad vagy abban a világban, amit te teremtettél bármi
történhet, te mindig fel fogsz állni belőle. Csak merd már végre
észrevenni, hogy mi van benned.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése