Amikor
szakítunk valakivel vagy megbántanak, mindig azt hisszük, hogy
reménytelenül szerelmesek vagyunk. Ha két lélek, csak rövid
időre is, de eggyé vált, mindig fájdalmas, ha újra
szétszakadnak. Csakhogy a legtöbb esetben nem szerelem az, amit a
szakítás után érzünk. Hanem a fájdalmainkat, sérelmeinket
hisszük szerelemnek.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése