Meg
kell tanulnunk, hogy a jelenben éljünk. Ha túl sokszor tekintünk
a múltba, újra meg újra szembesülünk a
lelkiismeret-furdalásainkkal és a fájdalmainkkal. És ha túl
sokat remélünk a jövőtől, illúziókba ringatjuk magunkat. Az
egyetlen élet, amely igazán megérdemli, hogy megéljük, a jelen
pillanat.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése