Mert
ahogy Én, Te is képtelen vagy elmondani ki vagy. Te is inkább
elmeséled az életed egész történetét ahelyett, hogy kibukna
belőled az a néhány véresen igaz szó, ami ott lakik lelked
mélyén - mint egy föltárt mellkasban a dobogó szív - és
megmutatnád végre, hogy valóban ki vagy, mi fáj neked, és hol
tartasz a sorsoddal.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése