Sokszor úgy érzem, hogy nem tudom a múltat csak úgy otthagyni... hogy akkor is eszemben vagy, amikor nem kellene, hogy olyannak hiszlek, aki nem is te vagy, látlak, de mégsem, és ez mind azért, mert nem kaptam meg az élettől azt az esélyt, hogy jobban megismerjelek... igen, sokszor bánom. De aztán mégsem. Tudom, hogy először magamat kell megtalálnom ahhoz, hogy téged is megtaláljalak. Akárhol is, akárki is vagy.