Teljesen
véletlenül találkozunk valakivel az utunkon, mint a járókelőkkel
a parkban vagy az utcán, és általában csak egy pillantást
váltunk, de ez néha egy életre szól. Nem tudom, miért van ez
így, ki és miért keresztezi az utunkat. És két útból miért
lesz hirtelen egy. Hogy lehet az, hogy két ember, akik addig nem is
ismerték egymást, egyszer csak úgy dönt, hogy együtt megy tovább
ezen az úton.
...hogy léptél túl kettőnkön? hogy mondtál le rólunk? Tudom, hogy ezt kéne tennem, de nem tudom hogy csináljam. Nem tudom hogy felejtselek el. Képtelen vagyok. Azt mondják felejteni áldás. Te is így gondolod? (...) Hogyan is felejthetnélek el? Amikor a szívemben élsz. Minden emlékem te vagy. Miattad vagyok az aki vagyok. Tudom, hogy te is érzed. De nem számít, bármit is teszek el kell hogy felejtselek. De ha már nem leszel velem, önmagam maradhatok? Vagy örökre elveszek?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése